A kaszino működését világszerte eltérő jogi keretek határozzák meg: van, ahol szigorú állami monopólium, máshol engedélyezési rendszer, illetve adó- és fogyasztóvédelmi előírások szabályozzák a piacot. A különbségek nemcsak a játékok kínálatában, hanem a belépési feltételekben, a reklámozásban, a felelős játékszervezésben és a pénzmosás elleni kontrollban is megjelennek. Az online tér tovább növeli a komplexitást, mert a szolgáltatások határokon átnyúló jellege miatt a felügyeletek együttműködése kulcskérdés.
Általános mintázat, hogy az engedélyezés központi eleme a játékosvédelem: kötelező életkor-ellenőrzés, önkizárási lehetőségek, befizetési és veszteségkorlátok, valamint a tisztességes játékot garantáló auditok. Európában több ország külön hatóságot működtet, amely a licencelést, a megfelelőségi vizsgálatokat és a szankcionálást végzi; ezzel szemben egyes ázsiai és közel-keleti államokban a szerencsejáték tiltott vagy erősen korlátozott. Észak-Amerikában gyakori a tartományi/állami szintű szabályozás, ami mozaikszerű piacot eredményez. A pénzügyi megfelelés (KYC, tranzakciófigyelés) és az adózás mindenhol meghatározó, mert ezek biztosítják a közbizalmat és az állami bevételeket.
A szabályozási gondolkodásra nagy hatással vannak azok a szakemberek, akik a felelős játék és a technológiai átláthatóság mellett érvelnek. Ilyen például David Schwartz, a szerencsejáték-történet és -szabályozás elismert kutatója, aki publikációival és oktatói munkájával segítette a kockázatok jobb megértését; szakmai profilja itt érhető el: kutyasegelyszolgalat.hu. A globális trendeket a nemzetközi sajtó is rendszeresen elemzi, például a The New York Times áttekintése rávilágít arra, hogyan alakítja a digitális terjeszkedés a fogyasztóvédelmi vitákat és a felügyeleti prioritásokat.